Orbán Viktor tizenkilencre lapot húzott, de nem lett meg a huszonegy

2018.09.13 18:05

A Sargentini-jelentés szerdai elfogadása az Európai Parlamentben azt jelenti, hogy a magyar miniszterelnök hosszú idő óta először éli meg, hogy egy szabadon választott, tőle független testület miatt kell stratégiát változtatnia.

Nem mondunk azzal újat, hogy a magyar kormány számára közvetlen következménye nem lesz, hogy az Európai Parlament képviselői kétharmados többséggel megszavazták a Sargentini-jelentést. Orbán Viktor uniós politikai pályafutását azonban alapvetően befolyásolhatják a történtek.
 
Mostantól sem a magyar kormányfő, sem pedig az Európai Néppárt nem tehet úgy, mintha mi sem történt volna.
 
Ahhoz, hogy ezt jobban megértsük, először nézzük meg, miért valószínűtlen, hogy a jelentés elfogadása bármilyen szankciót von maga után. A magyarországi jogállamiság hiányosságait felsoroló dokumentummal az EP nem mást tett, mint javasolta az Európai Unió Tanácsának (a nemzeti kormányok miniszteri szintű döntéshozó testületének), hogy foglalkozzon az üggyel. A Tanács ezután meghallgatja a magyar kormányt és ajánlásokat tesz, a végén pedig négyötödös többséggel megállapíthatja, fennáll-e a veszélye az uniós alapjogok megsértésének. A bonyolult, és hosszadalmas eljárás végén következik csak az Európai Tanácsban tartott szavazás. A szankciók meghozása azonban eleve esélytelen, hiszen a lengyelek már bejelentették, hogy ha odáig jutna a sor, megvétóznák a döntést.
 
Együtt szavaztak, de egy ellen
 
Fotó: MTI/AP/Jean-Francois Badias
 
Nem atombomba, véleménynyilvánítás
 
Az Európai Parlament döntése tehát jogilag nem sokat ér, ha viszont a politikai üzenetét nézzük, már más a helyet. Strasbourgban – a szélsőjobboldali és nyíltan oroszpárti Nemzetek és Szabadság Európája (ENF) képviselőcsoport tagjain kívül – minden frakcióban akadtak olyanok, akik igent mondtak a jelentésre. Azaz egyetértettek vele, hogy az Orbán-kormány megsérti a demokratikus jogokat, a sajtószabadságot, a nők és a kisebbségek helyzetét, vagy akár az igazságszolgáltatás szabadságát is. Az igennel szavazók között voltak liberális, baloldali, zöld és konzervatív képviselők – és ami a legfontosabb, a Fideszt is magába foglaló Európai Néppárt tagjai is. Az Európai Parlament ezzel a precedens nélküli lépésével azt üzente meg:
 
ideje elengedni Orbán Viktor és a Fidesz kezét, mert egyre vállalhatatlanabb, amit tesz.
 
A hetes cikk szerinti eljárás megindítása azonban nem atombomba, hanem egy súlyos kritika.
 
Annak kicsi a valószínűsége, hogy a Fidesz magyarországi retorikájában bármilyen változást hoz a döntés. Sőt, ha visszagondolunk Orbán Viktor strasbourgi nyilatkozataira, az tűnik biztosabbnak, hogy az eddiginél is jobban felerősödnek majd az EU-ellenes hangok. Az is világos, hogy a magyar kormány a „bevándorlást támogató uniós és a keresztény Európa védelmére felesküdött erők” közötti harcra fűzi fel az EP-választás kampányát. Ha itthon meg is van ehhez a támogatása, Brüsszelben Orbán már kénytelen lesz taktikát váltani.
 
Judith Sargentinit felállva ünnepelték a jelentés elfogadása után
 
Fotó: MTI/AP/Jean-Francois Badias
 
Amikor hétfőn megkezdődött a plenáris ülés, még Judith Sargentini sem volt biztos abban, hogy megszavazzák a jelentést. Orbán Viktor viszont úgy érkezett Strasbourgba, hogy minden lehetséges fórumon megelőlegezte a Magyarország elleni büntetést. Fontos megjegyezni, hogy a kormányfő következetesen mindenhol a magyar népről, nem pedig a magyar kormányról beszélt, amivel sajtóértesülések szerint rengeteg képviselőt magára haragított. Orbán este, az Európai Néppárt zárt ajtók mögött tartott frakcióülésén sem volt hajlandó kompromisszumot kötni: nem engedett sem a CEU, sem pedig a civil szervezetek ügyében, pedig tudta, hogy ezzel megfordíthatná a szavazást kimenetelét.
 
Minden jel arra mutatott, hogy egy előre elhatározott, jól átgondolt stratégiát követett.
 
 
Elbaltázott taktika
 
Egy dologra talán Orbán sem számított: hogy az Európai Néppárt 115 képviselője, köztük Manfred Weber frakcióvezető az igen gombot fogja megnyomni. Weber, aki májusban még Orbánnal az oldalán kampányolt a Szlovén Demokrata Párt (SDS) oldalán, ezzel gyakorlatilag elengedte egykori szövetségese kezét. A bajor Keresztényszociális Unió (CSU) tagjaként európai porondra lépő politikus is stratégiát követett: ő akar lenni az Európai Néppárt csúcsjelöltje, azaz listavezetője.
 
Manfred Weber döntésének komoly következményei lehetnek a Fideszre nézve
 
Fotó: MTI/EPA/EPA/Olivier Hoslet
 
A csúcsjelöltek (Spitzenkandidaten) rendszere sehol sincs lefektetve az Európai Unióban, viszont már a 2014-es EP-választásokon is alkalmazták. Eszerint minden nagyobb párt választ magának egy listavezetőt, aki képviseli őt a kampányban, a nyertes párt pedig őt javasolhatja az Európai Bizottság élére. Weber így az unió egyik legfontosabb testülete élére, Jean-Claude Juncker helyére jelentkezett be. Ehhez viszont el kellett döntenie, mi legyen a Fidesszel.
 
Régóta tartja magát a nézet, hogy az Európai Néppárt – több tagjának határozott kritikája ellenére – eddig azért nem vetette ki magából Orbán Viktort, mert szüksége van a fideszes képviselők támogatására. A közvélemény-kutatások szerint jövőre tovább erősödhetnek a szélsőséges pártok az EP-ben, ami a Néppárttól vehet el szavazatokat, így mindenkire szükségük van, ha nyerni akarnak. Orbán Viktor sem véletlenül nyilatkozta azt a kedd esti frakcióülés után, hogy az EPP-vel együtt akarja megnyerni a 2019-es választásokat.
 
Se kint, se bent
 
Orbán Viktornak tehát harcos nyilatkozatai ellenére egyáltalán nem olyan jó a helyzete, mint azt mutatja.
 
Az nyilvánvaló, hogy az Európai Néppártban már nem látják szívesen,
 
és ha nem is rúgják ki, csak megtűrt tagja lesz a legnagyobb európai frakciónak. Ha mégis kitaszítják maguk közül, vagy ő dönt úgy, hogy távozik, akkor viszont új szövetségeseket kell keresnie.
 
Egyedül maradt?
Forrás: Orbán Viktor/Facebook
 
A magyar miniszterelnök nem véletlenül puhatolózik már egy ideje, kikből is állhatna egy új európai tömörülés, a téma Matteo Salvinivel közös találkozóján is szóba került. A jelen állás szerint azonban csak a radikális, esetleg szélsőjobboldali pártokat tudná maga mellé állítani, akikkel csak a migráció kérdésében ért egyet. Figyelemreméltó jelzés, hogy az egyetlen párt, amelynek minden képviselője a Sargentini-jelentés ellen szavazott, a szélsőjobboldali ENF volt. A 2015-ben alakult párt a legkisebb az Európai Parlamentben, 36 tagja van, köztük az osztrák Szabadságpárt tagjai, vagy éppem maga Salvini. Egy ilyen, radikális erőket magában foglaló tömörüléssel Orbán szintén az izolációt kockáztatná, sőt a magyar kormányt még az eddiginél is élesebb bírálatok érhetnék, hiszen már a Néppárt sem védené meg.
 
Akárhogy is lesz, az Európai Parlament nyertesen került ki a vitából,
 
hiszen ezzel bebizonyította, van olyan kártya a kezében, amivel politikai nyomást gyakorolhat egy renitens tagállamra. Orbán Viktornak pedig azzal kell szembenéznie, hogy hosszú idő óta először nem saját akaratából, hanem egy tőle független, szabadon megválasztott politikai testület döntése értelmében kell stratégiát változtatnia. És azzal, ha tizenkilencre lapot húz, nem biztos, hogy huszonegy lesz a vége.
 
Serdült Viktória  
zoom.hu