Sebes György: Fényévekre egymástól (Vélemény)

2021.10.25 17:51

Két nagyszabású ünnepség zajlott Budapesten néhány kilométer távolságban. De szinte fényévek választották el őket egymástól. A hatalmát minden eszközzel megtartani igyekvő ember az egyik oldalon, egy elszánt, de – egyelőre a jelek szerint – kisebbségben lévő csapat a másikon. Nagy harc ígérkezik.

  
A szónok – többek között –arról beszélt, hogy a nemzetek életében vannak pillanatok, amikor hirtelen mindenki úgy érzi, elég volt, nem mehetnek úgy a dolgok, ahogy eddig mentek. „Dönteni kell, és a döntésünk megmutatja, kik is vagyunk valójában. Egy egész nemzetről derül ki, mit is ér. Hallgat vagy protestál, beletörődik vagy fellázad, félrenéz vagy felegyenesedik, elkullog vagy harcol."
 
Látnoki szavak. Téved azonban, aki azt hiszi, a jelen helyzetet értékelte így a szónok. Így aztán az sem nyerne, aki arra tippelne, hogy az ellenzéki megemlékezésen hangzottak el ezek a mondatok. Orbán Viktor beszélt erről, amikor felidézte a 65, meg a 15 évvel ezelőtti október 23-át. Mintha a kettő ugyanaz lett volna. Az ő szemében persze – a jelek szerint – nem is volt nagy különbség. A nép fellázadt a – régi és az új – kommunisták ellen. 
 
Ennyire egyszerű. Már ha valaki feljogosítva érzi magát arra, hogy csakis a maga jól felfogott politikai érdekében magyarázza – ergo: hamisítsa – a történelmet. Ezzel igazolást is keresve a maga számára. Az egykori keresztény, úri világnak persze csak örököse lehet, annak is tartja magát, az '56-ban történteket legfeljebb csak csodálhatja, de a 2006-os felfordulásban már jelentős felelőssége van. Csakhogy ezt nem említi, hiszen nem vágna bele mondandójába. Amelynek lényege, hogy az ő uralmát kell meghosszabbítani és megakadályozni az ellenzék győzelmét. Minden áron. 
 
Néhány kilométer választotta el csak a kétféle ünnepség résztvevőit, akik egyetlen út két végén gyűltek össze. De a távolság sokkal nagyobb volt köztük. Mondhatni, világok választották el őket egymástól. A Békemenetnek nevezett vonulás résztvevőivel feldúsított hivatalos, állami megemlékezés szinte anakronisztikusnak hatott az Andrássy út másik végén, az ellenzéki összefogás által szervezett rendezvényhez képest. Orbán Viktor több százezer hívével ünnepeltette magát és tett hitet amellett, hogy nem hajlandó feladni hatalmát. A másik helyszínen jóval kevesebben voltak, de sokkal felszabadultabban és a friss levegő jótékony hatását érzékelve tudtak demonstrálni. 
 
Dobrev Klára beszélt arról, hogy teljesen érthető, ha sokan sokféleképpen látják a közeli és a távoli múlt eseményeit, akár a 19. századról, akár az utóbbi évek történéseiről van szó. Azt azonban nyugodtan hozzátehetjük – bár a szónok nem említette –, hogy a történelemhamisítást és a hazugságokat nem lehet sem eltűrni, sem elnézni. Vagyis nem mentheti a jelenlegi miniszterelnököt, ha rendszerének továbbéléséért gátlás nélkül más színben tünteti fel a közelmúlt olyan eseményeit, amelyekre még nagyon sokan jól – és eltérően – emlékeznek. 
 
Az a sokszínűség azonban, amelyről a DK miniszterelnök-jelöltje is beszélt, hasznos lehet, amikor választani kell jövőre. A demokratáknak – jobb- és baloldaliaknak – együtt kell elűzniük a hatalom jelenlegi birtokosait. Ez esély és felelősség is. Nem véletlenül mondta valamennyi ellenzéki szónok szinte egybehangzóan, hogy véget kell vetni a széthúzásnak, az üzengetésnek, a kirekesztésnek. Csak sok munkával, megértéssel, türelemmel és közösen győzhetnek. 
 
Nemcsak '56 október 23-a üzent azonban a mának, hanem egy 33 évvel későbbi, de ugyanazon a napon történt esemény is. 1989-ben ugyanis szintén október 23-án kiáltották ki a III. köztársaságot. Azt, amelyet aztán – Karácsony Gergely szavaival – „egy gonosz politikai kalandor felszámolt”. Az ellenzéki összefogás résztvevői a két nevezetes dátum jegyében most egyúttal születésnapot is ünnepeltek. Mint fogalmaztak, gyűlésükön alapozták meg azt a demokratikus egységet, amely ismét közös hazánkká teszi Magyarországot. Bárki megjegyezheti, ezek nagy szavak, de ettől még nem változik semmi. Ám a jelek szerint, az előválasztás résztvevői – győztesek és vesztesek – elszántak. Tisztában vannak vele, hogy az elhatározás nem elég, még sokat kell tenniük azért, hogy valóban kormányváltás következzen jövő tavasszal.
 
Figyelmeztető, hogy Orbán beszédét sokkal nagyobb tömeg követte, mint ahányan a másik megmozduláson voltak. Ez jelzi azt is, mire számíthat az ellenzék, ha netán győz jövőre. Nem lesz sima menet. A jelenlegi hatalom minden területen bebetonozta magát és a pozícióit nem fogja könnyen átengedni. És érdemes emlékezni a miniszterelnök beszédének arra a részére, amely szerint „minden magyarra számítanak, akinek számít Magyarország jövője”. Majd még hozzátette: az ő kormányzásukkal „azok is jobban járnak, akik nem rájuk szavaznak". Az utóbbi hetek ígéret-cunamija alapján nem is beszélt a levegőbe. Ilyen légkörben, ilyen előzmények után kell megpróbálniuk leváltani ezt a tekintélyuralmi rendszert. 
 
Márki-Zay Péter úgy fogalmazott, hat hónap kemény munkával lehet visszaszerezni a szabadságot és megtörni a hazugság hatalmát. Nem lesz könnyű fél év. De érdemes megpróbálni. 
 
Sebes György