Szép lesz a szépkor? Kemény világ vár a jövő nyugdíjasaira

2015.03.21 05:29

Tíz magyarból hét szerint, ha eljön az ideje, az állami nyugdíj nem lesz elegendő a megélhetéséhez, ennek ellenére alig négy mondhatja el magáról, hogy rendelkezik valamilyen megtakarítással, s mindössze tizenkét százalékuknak van konkrétan nyugdíjcélú befektetése – derült ki egy felmérésből. Mely arra is rámutat, a megkérdezettek fele gondolja, mire eléri a korhatárt, meglesz az elegendő szolgálati éve, hogy nyugdíjba vonuljon.

– Valóban egyre többen vélekednek úgy, hogy mire nyugdíjba mennek, az államtól kapott összegből nem tudnak majd megélni – mondta Bán Péter független pénzügyi elemző. – A felmérések szerint minden ötödik ember tervezi is, hogy valamilyen formában előtakarékoskodik, ám általában nem tudják, merre induljanak el.
Az állam amúgy ösztönözné az embereket a megtakarításra, tavaly óta például a nyugdíj-előtakarékossági számlákra befizetett összeg húsz százalékát adójóváírás formájában az állam is támogatja évi maximum 130 ezer forintig. Mégis – főként a közelmúlt és a jelen – különféle pénzügyi-befektetői botrányai miatt sokan nem mernek lépni.

– Az önkéntes nyugdíjpénztárakkal szemben ugyanúgy nincs meg a közbizalom, mint a brókercégekkel kapcsolatban – magyarázta Bán Péter. – Jellemzően tehát a biztosítókat keresik meg, akik a jövőjükre gondolnak. A nyugdíj-előtakarékossági számlával kapcsolatban a leggyakoribb kifogás, hogy ott is értékpapírokba fektetik a befizetett pénzt, s állandó „gondozást” igényelnek.

Az sem mindegy, mekkora hozamra számíthatnak az ügyfelek: a szakemberek szerint gyanús, ha egy cég biztosra ígéri az évi 11-13 százalékot, reálisabb, ha hat-hét percentben gondolkodik valaki.
– Persze előfordulhatnak kifejezetten jó időszakok – jegyezte meg a független pénzügyi elemző –, tavaly akadtak biztosítók, akik kihasználva a külföldi tőzsdék adottságait 25-30 százalékos hozamot értek el.
A valamiféle nyugdíj-befektetésen gondolkodók másik nagy problémája, mekkora összeggel tudnak belevágni egy tranzakcióba. Pénzügyi szakemberek szerint harminc évesen már elég havi tízezer forintot erre szánni, negyven esztendősen ennek duplájában, az ötveneseknek havonta harmincezer forintban érdemes gondolkodniuk.

Más kérdés, hogy a jelentős többség számára még a legalacsonyabb összeg előteremtése is komoly gondot jelent, hiszen milliók küzdenek napi szintű anyagi problémákkal.
– Ez csak az egyik ok – jelentette ki Csepeli György szociológus –, tényleg nagyon sokan vannak, akik képtelenek bármennyit is félretenni. Sokan vannak azonban, akiknek futná rá, csakhogy a hangya és a tücsök meséjéből utóbbi mentalitása jellemző rájuk: őket rá lehetne vezetni az öngondoskodás fontosságára.
A szociológus szerint az ok a történelmi múltban és az évszázados szocializációban keresendő. A hetvenes években készült egy felmérés baranyai magyar és sváb falvak életéről: míg utóbbiakban a rejtőzködés és spórolás volt jellemző, előbbiekben a pazarlás és a meglévő anyagiak azonnali felélése. Emellett generációk nőttek fel a szocializmus idején a gondoskodó állam képével, mely, bár a helyzet jelentősen megváltozott az elmúlt negyed században, még mindig él.
– Igaz, ezt a kötelező magánnyugdíjpénztári megtakarítások államosítása már erősen árnyalta – jegyezte meg Csepeli György.

Az inaktív kori állami ellátás természetesen nem csak magyar probléma, egész Európa az elöregedéssel és a népességfogyással küzd, ami már középtávon is azt jelenti: kevesebb dolgozónak kell eltartania járulékaival több nyugdíjast, vagyis a jelenlegi rendszer nem lesz fenntartható.
– A magyar helyzet a legsúlyosabbak egyike – mondta a szociológus. – Bizonyossággal kijelenthető, a nyugdíjkorhatár emelkedni fog, csakhogy az sem mindegy, milyen területen tudnak dolgozni az érintettek. A nem termelő szektorokban tevékenykedők ugyanis nem emelik a GDP-t. Másrészt az idehaza jelentős feketefoglalkoztatás is az inaktív korszakban okoz majd súlyos problémákat, hiszen a be nem jelentett munkavállalók után senki sem fizet járulékot, így ezek az évek kiesnek a szolgálati idejükből.
Csepeli György megjegyezte, a nyugdíjasok anyagi helyzete az egészségi mutatókban is jelentkezni fog: sokaknak nem lesz pénze, hogy szűrésekre járjanak, sőt, a gyógyszerek kiváltására sem...
– A nyugdíjba vonulás sokak számára jelentős életminőség-romlással jár együtt – tette hozzá –, ami depressziót, önagressziót okozhat. A magyar amúgy is nehezebben dolgozza fel az ilyesfajta változásokat, alapvetően negatív beállítottságú. Miután az évszázadok során mindig akadt valamilyen hatalom, mely mindenkit irányított, nem alakult ki idehaza a megfelelő közösségi élet, az egymásra figyelés, deficites volt mindig is az öngondoskodás. Azok a modellcsoportok, melyek pozitív példát mutattak, mint például a zsidók vagy a svábok, a történelmi események miatt jelentősen megfogyatkoztak...

Vas András
sonline.hu