Születésnapi koszorúzás Szabó Lőrinc szobránál

2016.04.01 15:41

Szülővárosom, sose lesz szemed kóbor fiadon? – kérdezte a Tücsökzenében Szabó Lőrinc. A március 31-ei, születésnapi koszorúzással, és majd ősszel, a nevezetes 1956-os irodalmi estre való emlékezéssel Miskolc bizonyítja, költő fián tartja a szemét, hangzott el csütörtökön, a Szabó Lőrinc Könyvtár udvarán álló szobornál tartott megemlékezésen.

 
koszoruzas_szabo_lorinc_160331_1.jpg
 
       „Bizsergett a nap arany illata” csütörtök délelőtt – és a költőnek ezt a sorát, A rét meghal című versét is hallhatták az egybegyűltek Kozma Laura tanulótól a könyvtár kertjében rendezett koszorúzáson.
 
Szabó Lőrinc 1900. március 31-én született Miskolcon, és ezen a napon minden évben megemlékezik róla a két, nevét viselő intézmény. A Szabó Lőrinc Általános Iskola, ami a városnak azon a részén található, ahol egykor a szülőház állt. És a Szabó Lőrinc Könyvtár, ami viszonylag új, idegen nyelvi profiljával is hű névadójához, hiszen a költő kiváló műfordítások sorát is örökül hagyta.
 
Szabó Lőrinc első köztéri szobránál, a könyvtár kertjében található, Borsos Miklós által készített bronzportrénál Varga Gábor, a könyvtár vezetője kiemelte, ez a hagyományos megemlékezés válasz a költő versben feltett kérdésére: Miskolc „fián tartja a szemét”. Ebben az évben pedig, az 1956-os évforduló kapcsán felidézi majd a város azt a nevezetes irodalmi estet is, amit éppen október 23-án tartott szülővárosában.
 
Varga Gábor felidézte a költő életútját, aminek nehézségei felsejlettek a Barna Stella tanuló által elmondott versben is: „Az ember gonosz, benne nem bízom, / De tűz, víz, ég, s föld igaz rokonom.” Ez a vers azonban Ima a gyermekekért. Nemcsak a sajátjaiért, de mindegyikért. Azokért, akik koszorút és verset hoztak a szobrához, vagy akik tőle tudják, hogy „háromszor hármat lüktet a dala”, ha tavasszal megszólal a nyitnikék.
 
minap.hu