Újra megnőtt az igény a családfa felderítése iránt

2015.12.20 17:27

Volt olyan gyanútlan érdeklődő, akiről kiderült, hogy Zrínyi Miklós egyenes ági leszármazottja, de olyan is, akit még a családfa sem győzött meg, és DNS-vizsgálatig ment, hogy kiderüljön, melyik az igazibb törökverő család Magyarországon.

A szocializmus ideje alatt polgári csökevénynek számított a családfakutatás, a rendszerváltás után azonban gyorsan divattá vált nemesi ősöket keresni. Ma újra egyre többen próbálják feltárni őseik, felmenőik sorsát, legtöbb esetben kerek születésnapra és karácsonyra ajándék egy-egy családfa felállítása.

"A második világháború után, a kommunizmus idején is nagyon rossz mellékzöngéje volt a felmenők firtatásának, a családfakutatás pedig afféle polgári csökevénynek számított. 1989 előtt túlnyomórészt az elszármazott magyarok voltak azok, akik kutattak a gyökereik után. Időközben a kutatás feltételei sokat javultak, az okiratok hozzáférhetőek lettek, bár a levéltárosok segítőkészsége még mindig a régi” – mondta Bárdossy Péter családfakutató. Másokhoz hasonlóan ő is a saját nemesi családja feltérképezésével kezdte az 1980-as évek végén, majd hivatásszeren folytatta mások felmenőinek kutatásával, amihez a történelem–levéltár szakot is elvégezte. Azt mondja, laikusként több okból nehéz egy családfát felkutatni: ismerni kell hozzá a források lelőhelyeit, mi több, értelmezni is tudni kell az okiratokat. Bárdossy Péter elmondása szerint többnyire a 17–18. század végéig lehet visszanyúlni a felmenők kutatásában a régi Magyarország területén. A családfakutatáshoz az elsődleges forrást az anyakönyvi nyilvántartás jelenti, és átlag 2-3 hónapot vesz igénybe a teljes siker.

„Európában a 16. században, Magyarországon többnyire a 18. század elején indult el a katolikus egyházi anyakönyvvezetés, majd a 19. század végén vezették be a polgári anyakönyvezést. A dokumentumok nagyrészt megtalálhatók a megyei levéltárakban – magyarázza a családfakutató. – Az állami anyakönyveket, amelyekben a születéseket, házasságkötéseket, halálozásokat regisztrálták, sokkal részletesebben állították ki, mint az egyházi iratokat. Eleve feljegyezték az alapvető adatokat az egyénekről: életkort, foglalkozást, származási helyet, esetleg a szülők nevét. Egy keresztlevélben a szülők nevét, foglalkozását, lakhelyét, halálesetnél a halálozás okát, az elhunyt életkorát, esetleg házastársának vagy szüleinek nevét is feltüntették. De a felmenők és rokonok felkutatását ma már DNS-vizsgálatok is segíthetik. Volt is arra példa, hogy két törökverő dinasztia nevét viselő család képviselői végül csak így tudták kideríteni, közük van-e egymáshoz.”

Egy katolikus vagy nemesi családot viszonylag könny feltérképezni az anyakönyvek alapján a 18. századig, és ezt kiegészíthetik egyéb levéltári források, helytörténeti dokumentumok. A nemesi családok családfái akár az Árpád-korig is visszavezethetők, attól függően, hogy mikor kapta meg az egyik családtag az armalist, azaz a nemesi oklevelet. A honfoglalás koráig visszavezetett ősfák hitelessége azonban Bárdossy Péter szerint többnyire vitatható.

„Magyarország sajnos gyakran volt háborús színtér, így nagy volt az iratpusztulás, tehát ízről ízre biztosan nem lehet visszavezetni a családokat honfoglaló eleinkig. A források pusztulnak, és az sem biztos, hogy százszázalékosan pontosak. De például volt olyan sikerünk is, hogy egy ismeretlen apától származó felmenőről kiderítettük, hogy Zrínyi Miklós egyenes ági leszármazottja.”

Az anyakönyvek értelmezéséhez elsősorban a történelem alapszint ismerete szükségeltetik, emellett az iratolvasás képessége, azaz hogy el tudjuk olvasni a régi kézírásokat, harmadrészt elengedhetetlen a latin nyelv alapfokú ismerete. Továbbá fontos az egyházszervezetben való tájékozódási képesség, hogy miként épült fel Magyarországon az egyházi közigazgatás. A kormányzattörténet, az iratképző hivatalok beható ismerete is elengedhetetlen az eligazodáshoz.

„A családfa-megrendelők leginkább azok, akiket az őseikkel kapcsolatos természetes kíváncsiság vezérel – mondta Bárdossy Péter. – Az utóbbi időkben ugyanakkor megnőtt a magyarok körében a zsidó felmenők kutatása is. Csak harmadsorban jellemző a vélt vagy valós nemesi származás kiderítésének szándéka.”

Egy a régi Magyarország területén felkutatott családfa egyébként átlagos esetben néhány hónapot vesz igénybe, és ajándéknak a komolyabbak közé tartozik, mert 200-300 ezer forint körüli összegbe kerül.

Szerző: F. E.
vg.hu