Ünnepi megemlékezés - Szűnni nem akaró taps Miskolc hőseinek

2016.10.23 21:41

Ünnepi megemlékezést tartottak a Miskolci Nemzeti Színházban, amelyen idén először átadták a város által alapított "Miskolcért, a szabadságért ’56" díjakat is. A színházban vastapssal ünnepelték Miskolc díjazott hőseit.

szinhaz_kulso_56_161023_ja.jpg

A forradalom és szabadságharc 60. évfordulóján Csöbör Katalin országgyűlési képviselő és Kriza Ákos, Miskolc polgármestere mondott ünnepi beszédet a Miskolci Nemzeti Színházban. Idén először átadták a "Miskolcért, a szabadságért ’56" díjakat is, majd Madách Imre: Az ember tragédiája című művét láthatta a közönség.

miskolcert_a_szabadsagert_56_161023_ja_7.jpg

Madách Imre Az ember tragédiája című művéből idézett Miskolc polgármestere ünnepi beszédében. Nincs ennél alkalmasabb alkotás a forradalmainkra való megemlékezésre, különösen alkalmas az 1956. október 22. és november 4. közötti időszak megragadására és annak szimbolikus megértésére – mondta Kriza Ákos.

- Ahogyan Madách műve az örök körforgást, elesést, felállást, erőtlenséget és erőt, csüggedést és reményt, az újra nekirugaszkodást írja le költőien, úgy 1956 is a magyar szabadságvágyat, élni akarást és a zsarnokság elleni fellázadás morális kényszerét mutatta meg a magyar történelemnek, de egyben az egész világnak is – mondta Kriza Ákos.

miskolcert_a_szabadsagert_56_161023_ja_6.jpg

- A magyar embernél béketűrőbb kevés van, és elég sokáig tart, míg túlcsordul nála a pohár, és többnyire már csak végső esetben borítja fel az asztalt. De egy idő után ezt időről időre megteszi. Sokszor egy alig észrevehető, nem várt jelre. Belenézünk egymás szemébe, összeakad a tekintetünk, és egyre több ismerős arcán látjuk meg, hogy ugyanaz jár a fejükben, mint nekünk. És ekkor már csak egyvalakinek kell megszólalnia: hogy elég volt. S ez az „elég volt”, bármilyen halkan is hangozzon először, hatalmas áradássá növekszik, ami elsöpri haragja tárgyát – utalt az ’56-os eseményekre a polgármester.

- Miskolcon az elsők között villantak össze a munkások, egyetemisták és polgárok szemei, és egyszerre mondták ki, hogy „elég volt”, erőt adva ezzel az egész országnak. Méghozzá olyan sokan mozdultak, léptek, kiáltottak egyszerre, ahányan soha azelőtt, és azóta sem tették a város történetében! Szinte hihetetlen! És ez az, amiért Miskolc az ’56-os forradalom szimbóluma lett a vidéki városok között.

- Ma díjakat adunk át a velünk élő hőseinknek, azoknak, akiknek neve kitörölhetetlen Miskolc történetéből. Őket ismernünk kell és ismernünk muszáj. Ők azok, akik a nemzet ember tragédiájában úgy szerepelnek, mint akik mindig felállnak, mint akik mindig tovább mennek, mint akik mindig átadják az új generációnak a hitet, a bizalmat, és a nemzet élni akarását – utalt Kriza Ákos az ünnep díjazottjaira, akiket idén először ismert el a város, és akiket szűnni nem akaró vastapssal köszöntött a közönség.

miskolcert_a_szabadsagert_56_161023_ja_8.jpg

- Büszke vagyok arra, hogy olyan város tisztelt meg bizalmával és választott polgármesterének, amelyiknek olyan gazdag történelmi eseménysora van 1956-hoz kapcsolódva, mint Miskolc. Az elsőként mozdulás, az elsők közt tevés, nemcsak a szájtépés, hanem a valódi cselekvés 1956-ban, azt követően 1989-90-ben, cselekvésre kötelez minket.

Kötelez arra, hogy most is a felállás, az elindulás, és a gyarapodás városa legyünk, utat mutassunk, hogy most is követőkre leljünk - hangsúlyozta a polgármester.

- 1956-ban a miskolci munkás is azt mondta, hogy nem akar kommunista elvtárs lenni, hanem szabad miskolci polgárként akar boldogulni. Nem akar fejet hajtani idegen hatalomnak, és a nemzetüket elárulóknak, hanem felemelt fejjel, büszkén, magyarként és miskolci polgárként akar sétálni családjával Miskolc főutcáján. Milyen egyszerű dolog ez! És mégis milyen nehéz mindez egy-egy történelmi korban. 1956 ezért azt is üzeni, hogy becsüljük meg a szabadságot, becsüljük meg az egyszerű, békés hétköznapokat, mert az ’56-os hősök tudják, hogy ez nem mindig természetes. Annak tartjuk ma, de mindennap kell tennünk azért, hogy ez ilyen természetes is maradjon – hangsúlyozta Kriza Ákos.

1956 minden miskolcinak, minden magyarnak, és minden szabadságszerető embernek azt üzeni, Madách Imre mondatát kiegészítve: Miskolc, magyar, és szabad ember „küzdj és bízva bízzál!” – fejezte be ünnepi köszöntőjét Miskolc polgármestere, Kriza Ákos.

miskolcert_a_szabadsagert_56_161023_ja_2.jpg

Csöbör Katalin országgyűlési képviselő Albert Camus-t  idézte, aki csupán fél évvel a fegyverek elhallgatása után felismerte a magyar forradalom világtörténelmi jelentőségét.

- A legszebben, nem magyarként, azóta is ő beszélt a magyar forradalomról. Párizsban 1957. március 15-én elmondott beszédében nem kevesebbet állított, minthogy mi magyarok többet tettünk a szabadságért és az igazságért, mint bármely más nép, húsz évre visszamenve – mondta Csöbör Katalin.

Beszélt a forradalom előtti elnyomásról is, elmondta, hogy a terror, a bírósági perek és ítéletek összesen több mint egymillió embert érintettek. Minden második magyar család fizikailag érintett volt az embertelen elnyomásban.

- Majd ha a teljes politikai közösség és a teljes média részvételével sikerül kibeszélnünk az embertelen ötvenes éveket, a forradalmat és a szabadságharcot, valamint az azt követő Kádár-kort, majd akkor fog eltűnni az a bizonyos megosztó árok, és akkor fogunk tudni felhőtlenül, együtt ünnepelni október 23-án – zárta ünnepi beszédét Csöbör Katalin országgyűlési képviselő.

miskolcert_56_161023_ja.jpg

Idén először átadták a város által alapított "Miskolcért, a szabadságért ’56" díjakat is, amelyeket Kriza Ákos, Miskolc polgármestere adott át a kitüntetetteknek.

Kitüntettek - "Miskolcért, a szabadságért ’56"

Boroviecz László

1956. október 29-én alapító tagja lett egy kopjás ellenálló szervezetnek, amely utóbb a Magyar Ellenállási Szövetség nevet vette fel. A szervezkedés egyik sejtvezetője volt, ahová ő maga is több személyt beszervezett. A szervezkedés a szovjetek november 4-i bevonulása után erősítette fel tevékenységét, röplapokat készítettek és terjesztettek, valamint diverzáns akciókat terveztek a szovjet csapatok ellen. 1959. december 2-án tartóztatták le, majd jogerősen 3 év börtönre ítélték. 1962. december 2-án szabadult Tökölről.

Csorba István

1956. október 26-án a Lenin Kohászati Művek MEO üzemi munkástanácsának elnökévé választották, majd a megyei munkástanács tagja lett, október 29-én a megyei munkástanács ipar- és energiaügyi szakbizottságának a vezetőjévé választották. November 5-én a megyei munkástanács vezetőivel együtt a szovjet hatóságok letartóztatták. Ungváron, majd Sztrijben raboskodott. Szabadulása után ismét a megyei munkástanácsban dolgozott, majd a Munkástanácsok Osztályának lett a vezetője. 1957. március 8-án letartóztatták. Egy hónapos fogság után, április 9-én szabadult.

Dornbach Gyula

1956. október 23-án a miskolci diákparlament elnökhelyettesévé választották. Október 25-én az egyetemi nagygyűlés egyik szervezője, a diákparlament nevében ő üdvözölte a tömeget. Október 26. és november 1. között a hírcsoport egyik vezetője lett, majd november 1-től a diákparlament elvi csoportjának tagjaként irányította a hallgatók munkáját. 1957. február 20-án letartóztatták, majd jogerősen 1 év börtönre ítélték. 1958. szeptember 11-én szabadult.

Földvári Rudolf

1954-ben helyezték Borsodba a megyei pártbizottság első titkáraként. 1956. október 25-én a fővárosba kísérte a borsodiak küldöttségét, hogy átadják 21 pontos követeléseiket Nagy Imre miniszterelnöknek. Visszatérve vezetésével új megyei munkástanácsot szerveztek, amelyben október 29-től a közellátási- és pénzügyi bizottság elnöke lett. November 5-én a megyei munkástanács tagjaival együtt letartóztatták és Kárpátaljára hurcolták. November 17-én engedték haza. Ekkor az ismét működő megyei munkástanács elnökeként dolgozott. 1957. május 23-án letartóztatták, majd életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték. 1961. április 1-jén szabadult a Budapesti Országos Börtönből.

Gál András

1956-ban Záhonyban szolgált katonaként. 1956. november 4-én a szovjetek megtámadták a magyar honvédlaktanyát. A mintegy húsz perces tüzérségi tüzelés után a gyalogság géppisztoly sorozatokkal  nyomult be a laktanyába. Az esemény során öt magyar katona vesztette életét és számos megsebesült. Az egyik legsúlyosabb sérült Gál András híradós sorkatona a tűzszünet beállta után szerezte sebesülését. Bár feltartott kézzel hagyta el az egyik épületet, egy szovjet katona géppisztolyából rövid sorozatot adott le rá. Gál András kórházba került, ahol hosszú ideig küzdöttek az életéért, s több műtétet is hajtottak rajta végre. Évtizedek óta Miskolcon lakik.

Horváth János

1956. október 25-én egyike volt azon fiataloknak, akik a fővárosba kívántak menni, hogy részt vegyenek a harcokban. Teherautójukat Egerben a rendőrség állította meg, s a fiatalokat őrizetbe vették, s csak másnap reggel engedték őket szabadon. Október 26-án a Zsolcai kapuban jelen volt a sortűznél, ahol ő is megsebesült. Ezt követően nemzetőrnek jelentkezett, utóbb a Defenzív-csoport tagja lett. 1957. június 5-én tartóztatták le. A Miskolci Megyei Bíróság 3 év börtönbüntetésre ítélte. 1959. április 9-én szabadult Pálhalmáról.

Kovács Lehel

A Forradalom idején az egyetemi forradalmi diákbizottság és a nemzetőrség tagja volt, ezért később letartóztatták. A Budapesti Katonai Bíróság államrend elleni szervezkedésért két évi börtönre ítélte, amiből 1 év 1 hónapot töltött le. Évtizedek óta Miskolcon él.

Nagy Lajos személyesen nem tudott részt venni az ünnepségen, de távollétében tapssal köszöntötte a közönség.

Nagy Lajost 1956. október 25-én a miskolci felvonulás egyik főszervezője volt. Október 27-én a Nehézszerszámgépgyár nagyüzemi munkástanács elnökévé választották. November 4-e után kiállt a sztrájk mellett, s követelte az elhurcolt megyei munkástanácsi vezetők szabadon engedését. 1957. április 2-án tartóztatták le, majd közbiztonsági őrizetbe helyezték. 1957. október 30-án szabadult Tököltől.

Papp László

1956. október 25-én részt vett az egyetemi nagygyűlésen, ahol ő maga is felszólalt. A forradalom napjaiban a városi pedagógus munkástanács elnökévé választották. Később a Városi Nemzeti Bizottság, illetve a testület oktatási albizottságának lett a tagja. 1957. július 9-én helyezték előzetes letartóztatásba. A Pestmegyei Bíróság Népbírósági Tanácsa elsőfokon 6 hónap felfüggesztett börtönre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság Népbírósági Tanácsa büntethetőséget kizáró okból felmentette. 1958. március 14-én szabadult.

Rácz Károly nem tudott részt venni a színházi ünnepségen, de távollétében őt is tapssal köszöntötte a közönség.

Rácz Károlyt 1956. október 22-én a miskolci diákparlament tagjává választották, s részt vett a 11 pontos követelés szerkesztésében. Október 25-én a diákparlament képviseletében a miskolci sztrájkbizottság, október 29-én a megyei munkástanács katonai bizottságának lett a tagja. November 8-án hazatért Rózsaszentmárton községbe és bekapcsolódott a Petőfi-bányai munkástanács munkájába. 1957. május 24-én tartóztatták le, majd 4 év börtönre ítélték. 1959. május 24-én szabadult a Budapesti Országos Börtönből.

Rácz Lóránt

1956. október 26-27-én Miskolcon tanúja volt a lincseléseknek, s megkísérelte megmenteni Gáti Imre ÁVH százados életét. Október 27-én Nagy Attila felkérésére bekapcsolódott a megyei munkástanács munkájába és nagy szerepe volt a rend helyreállításában. Többnyire a Defenzív-csoport felügyeletét látta el, október 30-án annak helyettes vezetője lett. Több államvédelmis, rendőr és más személyek kihallgatásában vett részt, egy részüket védőőrizetbe helyezte. A megyei munkástanács vezetőinek november 5-i letartóztatásának hírére visszavonult a közélettől. November 19-én külföldre menekült, Bécsben telepedett le.

Renn Oszkár

A Forradalom idején a diákparlament hírvivőjeként, majd a képviseleti csoport vezetőjeként működött, valamint az elvi csoportjának tagjaként irányította a hallgatók munkáját. November 1-jén tagja volt a megye kormányhoz indított küldöttségének. 1957. február 20-án tartóztatták le. A bíróság jogerősen 1 év börtönre ítélte. 1958. szeptember 11-én szabadult.

Svidró Emil

1957 január elején a selyebi községi munkástanácselnök (akkor már tanácselnök) kérésére két példányban legépelt egy, a kormányt, illetve Kádárt és Hruscsovot gúnyoló röplapot. 1957. április 17-én tartóztatták le. A Miskolci Megyei Bíróság államrend elleni izgatás vádjával 3 havi felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte, 1957. május 22-én szabadult. Bár az események idején selyebi volt, már hosszú ideje miskolci lakos.

Székely János

A forradalom idején egyetemistaként fegyveres szolgálatot látott el. 1956. október 26-án azon egyetemi hallgatók között volt, akiket a Tizeshonvéd utcai karhatalmi laktanya őrzésének átvételére küldött a diákparlament. Még aznap az egyetemi motoros hírvivő csoportba osztották be, s a forradalom napjaiban e minőségben teljesített szolgálatot. 1957. február 20-án tartóztatták le, majd a bíróság jogerősen 6 hónap börtönre ítélte.

Szíj Zoltán

1956. október 23-án a diákparlament elnökhelyettesévé választották, s ettől kezdve általában éjjel telefonügyeletes szolgálatot látott el. Október 26-án az egyetem belső őrségének felügyeletével bízták meg. A Forradalom idején a diákparlament elvi csoportjának tagjaként irányította a hallgatók munkáját. November 1-jén tagja volt a megye kormányhoz indított küldöttségének. 1957. február 20-án tartóztatták le, majd a bíróság jogerősen 1 év 6 hónap börtönre ítélte. 1958. szeptember 11-én szabadult.

minap.hu