Valójában honnan jön az Európai Unió pénze?

2019.03.24 07:17

Legyen szó bármilyen szervezetről (civil, állami, önkéntes), tartós működéséhez elengedhetetlen a pénz, azaz a hosszú távra tervezett költségvetés. Nincs ez másképp az Európai Unióban sem. A nagy kérdés, hogy honnan jön a pénz. A Hetek jövő héten megjelenő számának egyik cikke foglalozik majd részletesen a témával. Rövid előzetes az elemzésből...

Juncker beszél a bizottság ülésén
Fotó: Etienne Ansotte / Európai Bizottság

 

Az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK), az Európai Gazdasági Közösség (EGK), valamint az Európai Atomenergia Közösség (EURATOM) 1965-ben egyesült Európai Közösségek (EK) néven. Az ESZAK még külön létező operatív költségvetése az 1952-ben hatályba lépő, ötven évre szóló Párizsi Szerződés lejártával, 2002-től szűnt meg, így csak ettől a pillanattól kezdve rendelkezik az Európai Unió egyetlen, egységes büdzsével. Az EGK és EURATOM költségvetései, 1958-tól egészen a Luxemburgi Szerződésig, 1970-ig csak a tagországi kvótabefizetések révén jutottak forráshoz.
 
A Luxemburgi Szerződés gyökeres változást hozott, ugyanis létrehozták a közösségi költségvetés saját, független, közvetlen forrásait. Ettől kezdve beszélhetünk az úgynevezett „hagyományos” vagy „tradicionális” saját forrásokról, melyek kapcsán bizonyos uniós szervek előszeretettel hangoztatják a „saját” jelzőt.
 
Saját források
 
A saját forrásoknak ma három fő típusát szokták megkülönböztetni. Az első típus a „tradicionális” saját források köre, a másodikat a tagállamok azonos kulccsal számított hozzáadott érték adóinak kevesebb, mint 1 százaléka adja. A tagállamoknak be kell fizetniük bruttó nemzeti jövedelmük (GNI) körülbelül 1 százalékát, ez képezi a harmadik bevételi módot.
 
A forrásokat részletesen kifejtve látszik, hogy az EU-n kívülről importált termékekre kivetett vámok forrásán belül megkülönböztetik a mezőgazdasági termékekre kivetett vámot. 1995-ig ugyanis a mezőgazdasági termékekre vonatkozó illetéket agrárlefölözésnek nevezték, és mivel az importált termékek árelőnyét hivatott kompenzálni, nem volt egységes. Pontosan ezért a GATT (az Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezmény) megtiltotta ezt, és ezután került sor a vámmá alakításra.
 
A hozzáadott érték adót egyesek egyáltalán nem is tartják az EU igazi saját forrásának. A hozzáadott érték adó (value-added tax, VAT) Magyarországon az áfának felel meg. A VAT-bevételt az adott tagállamban beszedett áfa alapjára vetített kulcs szerint számítják. 2004-ben például az áfaalap 0,5 százalékában rögzítették a befizetési arányt. A bruttó nemzeti jövedelmen (GNI) alapuló forrás azt jelenti, hogy az összes tagállam átutalja bruttó nemzeti jövedelmének bizonyos százalékát (2013-ban 0,84 százalékát).
 
Akadnak még további, egyéb források, például az uniós alkalmazottak fizetéséből levont adók, vagy a késedelmi kamatok és a pénzbírságok.  
 
Uniós pénzügyi költségvetések
 
Az Európai Unió pénzügyi célkitűzéseit legalább 5 év, de általában 7 év távlatában előre meg kell tervezni. Ez az ún. többéves pénzügyi keret (melynek következő időszaka 2021-től 2027-ig tart majd). Ez más, mint az uniós költségvetés, előbbi ugyanis egy tervezési eszköz, mely meghatározza a közös költségvetés korlátait. A hivatalos tájékoztató az alábbi párhuzammal illusztrálja a kettő kapcsolatát: „A több­éves pénzügyi keretben meghatározott felső határokat a hitelkártyával 1 év alatt felvehető maximális pénzösszegekhez lehet hasonlítani.”
 
Míg a többéves pénzügyi keretet 5 vagy 7 évente tárgyalják, az uniós költségvetést évente fogadják el. A tervezetet a Bizottság dolgozza ki, majd terjeszti elő a Parlamentnek és az Európai Unió Tanácsának. A tervezetet a Parlament és a Tanács is módosíthatja, azonban az életbelépésé­hez mind a két intézménynek el kell fogadnia azt. A költségvetés elfogadásának menetrendje jól tükrözi az uniós döntéshozatal egészét: a jogszabály-kezdeményezés szinte mindig a Bizottságnál van, a Parlament és a Tanács csak döntési jogkörrel bír.
 
A teljes cikk a Hetek következő számában olvasható.
 
Hetek / atv.hu