Végleg kiszorulhat a boltokból a magyar hagyma: mi lesz így nemzeti ételeinkkel?

2020.05.22 06:02

Finom magyaros ételeink egyik fontos alapanyaga a vöröshagyma, amiből éves szinten fejenként átlagosan 10-12 kilót fogyasztunk. Jóllehet, a zöldség keresettsége az évek során nem csökkent, a hazai termőterületek nagysága és az éves terméshozam hanyatlóban van, így már a régi makói hagyma hírneve sem a régi. A HelloVidék egy Békés megyei hagymatermesztőt kérdezett, mi állhat a jelenség hátterében.

Fotó: Getty Images

 

A világ legtöbb hagymáját, nem túl meglepő módon, Kínában termesztik, évi 24 millió tonnát, amit a 19 milliós India és az egyaránt 3-3 milliót termelő Egyiptom és USA követi. Európában a hagymanagyhatalmakhoz képest az intenzív növénytermesztést folytató Hollandia vezet 1,4 millióval, amit Spanyolország, alig lemaradva, 1,3, Ukrajna pedig 1 millió tonnával követ a 2017-es adatok szerint. Magyarország ehhez képest az éves közel 40 ezer tonnájával (2018-as KSH-adat) messze-messze elmarad az élbolytól, miközben a termőterületek nagysága folyamatosan csökken, a behozni kényszerült import aránya pedig nő.
 
A magyar vöröshagyma aranykorát az 1970-es években élte, akkoriban 11 ezer hektáron folyt a termelés, ami mára csekély 1500 hektárra zsugorodott.
 
Legnagyobb arányban Csongrádban termesztenek, ezt követi Békés, Bács-Kiskun, Jász-Nagykun-Szolnok, Hajdú-Bihar és Győr-Moson-Sopron megye, gyakorlatilag az országos hagymatermesztés közel 90%-a ezeken a területeken folyik. Noha az egy hektáron betakarított termésátlag növekvő tendenciát mutat, a hazai termelők még így sem képesek lefedni a magyar igényeket, ezért az külföldi termék mennyisége évről évre gyarapszik, 2014-ben 9 ezer, 2018-ban pedig már 20,5 ezer tonna volt. A lehetséges okokról egy Békés megyében, pontosabban Kamuton gazdálkodó termelőt kérdeztünk.
 
Földesi István 2011 óta foglalkozik intenzív hagymatermesztéssel közel 30-35 hektáron, ami mellett a Kamut-Gyúrpusztai Kft. ügyvezetőjeként segíti a környéken gazdálkodók mindennapos munkáját, kezdve a gépi szolgáltatásoktól a vetőmag, a műtrágya és a növényvédő szerek beszerzésén át egészen az értékesítésig. Míg Makón a vöröshagyma termőterülete a tizedére esett vissza, addig Békés megyében nem hagyják veszni a zöldség hírnevét, az országos termésmennyiség egyötödét itt termelik meg. A kamuti hagymatermesztő a NAK hagymacsoportjától 2019-ben elismerő oklevelet vehetett át a hagymatermesztés ügyében végzett aktív tevékenységéért, noha kitartó törekvései ellenére a növény termesztésével és értékesítésével kapcsolatos problémák még koránt sem oldódtak meg.
 
Földrajzórán mindenki megtanulta, hogy Magyarország éghajlata mérsékelten kontinentális, de a klímaváltozás következtében ez évről évre szignifikánsan változik, így a hagymatermesztés feltételei is egyre kevésbé biztosítottak. „Az árutermelő hagymatermesztés jelenleg kizárólag öntözött körülmények között képzelhető el. Hőség, napi 25 C átlaghőmérséklet felett nem fejlődik a hagyma. A szeptemberi forróságban nehéz kikeleszteni az áttelelő hagymát. Ha tovább melegszik, úgy járhatunk, mint a málnával, krumplival: alkalmatlanná válik a klíma a termeléshez” – reflektált Földesi István az átalakulóban lévő hazai éghajlat jelentette problémára.
 
A változó időjárás, kezdve a növekvő éves középhőmérséklettel, a melegebb nyarakkal és az enyhébb telekkel, az idegen fajok megtelepedésének is kedveznek. Ezek sokszor a meleg égöv észak felé tolódásával kúsznak országról országra, még máskor a távoli országokból érkező import áruval érkeznek úgymond „illegálisan”, ha pedig kellemes a környezet, gyarmatosítóinkhoz hasonlóan új hazájukat üdvözlik Magyarország képében. A legtöbb invazív kártevő a vöröshagymára nincs hatással, Földesi István csupán egyet, a dohánytripszet emelte ki, a gyomok kapcsán pedig azt hangsúlyozta,
 
nem a külföldről behurcolt fajok számának növekedésével van a probléma, hanem az ezek ellen bevethető irtószerek csekély armadájával.
 
A kamuti hagymatermesztő szerint nemhogy a külhonról betelepült, de már az őshonos fajok hatékony irtása sem megoldott, így mind az évelők, mind a magról kelők (például parlagfű) esetében nagy fejtörést okoz engedélyezett szerek híján az irtás, jószerivel csak a költséges és időigényes kézimunka szerepel sokszor a palettájukon. Folyamatosan keresik a használható készítményeket, amikhez igyekeznek megszerezni a szükséges engedélyeket is, de a hatóságok malmai igen lassan őrölnek.
 
A változó klimatikus viszonyokra a tudomány kijátszhatná a fajtanemesítés ütőkártyáját, amivel olyan jól termő magyar hagymát kísérletezhetnének ki, ami a megváltozott körülményekhez gond nélkül igazodni tudna, Földesi István szerint azonban ennek jeleit egyáltalán nem látni. Éppen ezért, mivel a nehezítő körülmények miatt egyre többen hagynak fel a hagymatermesztéssel, a kereslet viszont nem csökken a népszerű zöldség iránt, aminek a magyar termelők csak az 50-60%-át tudják kielégíteni, egyre több import zöldségre van szükség. A friss hazait jellemzően 6-8 hónap alatt elkapkodják, utána pedig marad a holland, a német, az ausztriai vagy a szlovák.
 
Konkrétan ez ellen nem tesz senki semmit, aminek a direkt hatását éreznénk. Közvetett próbálkozások vannak, de egyelőre a nemzetközi piaci helyzettől függ, hogy milyen áron és volumenben szakad ránk a külföldi áru. A magyar áru promótálása, a kereskedelmi láncok ez irányba noszogatása, a bejövő áru fokozott ellenőrzése, a hazai áfa %-os csökkentése segíthetne
 
– árnyalta jobban a képet a kamuti termelő.
 
Mindemellett az életkörülmények és az életvitel is jelentősen változtatott a hagymavásárlási szokásokon. A korábbi gyakorlattal ellentétben, ami még bevett szokás volt nagyszüleink idejében, már nem zsákszámra vásároljuk és tároljuk egész télen a zöldséget, hanem amikor éppen szükség van rá, friss termékként rohanunk érte a boltba, akár csak az aznapi pékáruért. A magyar termelőknek ehhez, ha a gépparkon nem is, de a tárolási gyakorlatukon jelentősen változtatniuk kell, így a most jellemző 6-8 hónapos ellátottságot akár reális célként 9-11-re is feltornázhatnák, amivel akár az importuralmat is derékba törhetnék.
 
Szerintem a szántóföldön nincs lemaradásunk. Talán túlságosan ráálltunk a mennyiségi termelésre. Ha szerényebb termésátlagokat céloznánk meg, jobb lenne a minőség, ami a tárolhatóságot jelentősen befolyásolja. A betakarítási, betárolási, tároló- és feldolgozó, csomagoló technológiában nagy a lemaradás, de komoly fejlesztések folynak szigetszerűen termelőknél
 
– írta le a magyarok helyzetét a megváltozott szokások kapcsán Földesi István.
 
A romló magyarországi adatokra reagálva a NAK 2017-ben létrehozta a hagyma munkacsoportot, amelynek elsődleges feladata az volt, hogy hatékonyabbá tegye a termelést és piacszervezést. Bár a hazai termesztők nagy részét tömörítő szervezet azóta is működik, az elért eredmények a kamuti hagymatermesztő szerint nem hozták az általuk vártakat.
 
A munkacsoport léte és működése sem a termelők számában, sem a termőterület nagyságában nem hozott fellendülést. Célja a stabilitás elérése volt szerintem. Viszont a javaslatainkból se valósult meg semmi, ami javította volna a sorsunkat. Ami jobb lett: a termelők többet beszélnek egymással, ritkábban vezetnek meg bennünket az ellenérdekű felek, gyorsabban terjednek az információk, és a hagyma fajtabemutatók rendre nagy látogatottsággal, jól sikerültek
 
– hozott fel néhány pozitív eredményt a munkacsoport kapcsán Földesi István.
 
A HelloVidék legvégül kíváncsi volt arra, miként látja a kamuti hagymatermesztő, hogyan érinti a március óta tartó vészhelyzet kihirdetése és a koronavírus miatti korlátozások a vöröshagyma-termesztők mindennapjait, ami kapcsán megszólalónk óvatosan, mégis biztatóan nyilatkozott:
 
A hatása kiszámíthatatlan, hasonló lesz, mint a többi zöldségnövény esetében. A kézi munkaerőt mindez nem befolyásolja térségünkben, viszont ahol külföldiek dolgoznak, ott a zöldségtermesztésben nagy problémák vannak. A kis- és nagybani piacok szerepe már az előbbi években csökkent, ami ennek következtében felgyorsulhat. Az árakat a hazai termelői viselkedés, de főleg a nemzetközi kínálat és ár befolyásolja. Ha a külföldi útját hozzánk hasonlóan (áfa, szermaradványok, stb.) nem nehezítik, továbbra is versenyhátrányban vagyunk. A COVID-nak erre szerintem nincs hatása.
 
A tavalyi duplájára szökő vöröshagyma ára időközben mérséklődött, ám nehéz megmondani, hogy idén tapasztalhatunk-e hasonlóan kiugró árnövekedést. Ahogy Földesi István is utalt rá, a magyar árképzésre jelentős hatással vannak a külföldi termésátlagok és az import zöldségek árai is, így csak remélni lehet, hogy az idei évben a szokott áron szerezhetjük majd be ételeink egyik legfőbb alapanyagát.
 
Steiner Petra
hellovidek.hu