2022.06.25 14:12
A gyümölcsfáinkat károsíthatja számtalan
gombabetegség, illetve állati kártevők: tetvek,
molyfélék, atkák, amelyek nagyban befolyásolhatják a
gyümölcsök piaci értékeit. Egy jó kertész mindig
éberen figyel, beszédes számára a növény változása,
ezért összeszedtük milyen nehézségekkel kell
szembenéznie a gyümölcstermesztőknek.
Sodrómolyfélék (Almamoly, Almailonca, Szilvamoly,
Körtemoly, Kajszimoly, Barackmoly, Keleti
gyümölcsmoly)
A gyümölcsmolyok jelenleg is a gyümölcsfák - az
alma, körte, őszibarack, kajszibarack, szilva
legelterjedtebb kártevői. Jellemző tulajdonságuk,
hogy a kifejlett lepkék nyugalmi helyzetben háztető
alakban összecsukva tartják a szárnyaikat. A
sodrómolyfélék közül eddig 73 faj minősül
kártevőnek. Ide sorolható az alma- és a körtemoly, a
keleti gyümölcsmoly, a szilvamoly. A nyári
nemzedékek kártétele általában súlyosabb, mint a
tavaszié, mert a kártevők egyedszáma a
tenyészidőszakban nő, viszont a gyümölcsmennyisége a
júniusi természetes gyümölcshullás után sokkal
kisebb. Rendszeres védekezés hiányában a
gyümölcsmolyok akár 100%-os termésveszteséget is
okozhatnak.
Pajzstetű
A körülbelül gombostűfej méretű pajzstetvek a
növények nedveid szívogatják, majd szépen
megtelepedve és haladva tovább, felesleges cukros
levet - úgynevezett mézharmatot hagynak maguk
mögött. A viaszos pajzstetvek által kiválasztott
mézharmat tovább súlyosbíthatja a károkat, ugyanis
fekete korompenészt tartalmaz, és elősegíti a
különböző vírusok elterjedését. A nőstény
pajzstetvek a pajzsuk alatt hozzák létre apró és
alig észrevehető lárváikat, amelyek a pajzs alól
kimászva a növényeken szétterjednek, és
letelepednek. Sajnos a fiatal lárvák nagyon könnyen
terjednek, és fertőznek meg más növényeket, hiszen
akár csak ha hozzáérünk terjeszthetjük, de a
szomszédos növényekkel összeérő leveleken is át
tudnak mászni. Olajos lemosó permetezéssel
rügyfakadás előtt, illetve mechanikus
kéregtisztítással, ahol csak lehetséges. Június
elején sima rovarölő szerekkel a sérülékenyebb
lárvák ellen lehet tenni, amelyek még nem
növesztettek pajzsot.
Levéltetvek
Elsősorban szárazabb időben tavasz végén, nyár
elején támadják meg a gyümölcsfák friss leveleit és
a zsenge termést. Elszívják a tápanyagot, illetve
szúrásaik nyomán más fertőzéseknek is kaput nyitnak.
Szívogatásuk hatására a fák levelei összesodródnak,
torzulnak, elszíneződhetnek. Az új levelek lassabban
képződnek, a hajtások növekedésének leállásához is
vezethet, a növények kondíciója ezáltal egyre jobban
gyengül. A tetvek az általuk ürített mézharmattal
szennyezik gyümölcsfáinkat, a mézharmaton
megtelepedő korompenész pedig az asszimiláció
felületet csökkenéséhez vezet. A korompenész által
fertőzött gyümölcsök piaci ára is csökken, így
érdemes odafigyelni ezekre az ádáz kártevőkre.
Permetezéssel, kontakt- és felszívódó rövarölőkkel
lehet védekezni ellenük.
Amerikai lepkekabóca
Hazánkban viszonylag frissen, Észak-Amerikából
betelepült nagyon invazív kártevő. Ürüléke
mézharmatos, így a korompenész táptalaja. A
bokrokon, fákon augusztustól nagy tömegben
megfigyelhető. Jellegzetessége, hogy zavarásra
pattanva menekül, majd szárnyra kapva elrepül. Az
1-5 mm nagyságú lárvák a levelek fonákán az erek
mentén, frissen növő hajtásokon kolóniákban élnek.
Jelenlétüket a lárvákon lévő hófehér viaszszálak és
a viaszváladék jellegzetes külleme mutatja. Nehéz
ellene védekezni, mivel a rovar viaszos testnedvvel
védi magát. A tetvekkel ellentétben nagyon pattogva
ugrál, illetve repül is. Május végén tapadássegítő
permetezéssel a fiatal egyedeket lehet elpusztítani,
illetve kiskertekben a fertőzött telepeket kézzel
leszedve megsemmisíteni.
Körte levélbolha
A körte legveszélyesebb kártevője a
körtelevélbolha. Fertőzés esetén a levelek a
keletkező mézharmattól ragacsosak lesznek, majd idő
előtt lehullanak, a termés pedig nem nő meg
rendesen, deformálódik, gyorsan megromlik. A
kártétel nyomán másodlagos fertőzések jelennek meg,
pl. vírusbetegségek. Gyakran látható a károsodott
részeken penészgomba, főleg korompenész, de más
Aspergylus fajok is. A körtelevélbolhák imágó
alakban telelnek át a kéregrepedésekben, a lehullott
levelek alatt, a tömeges tojásrakás után pedig a
kikelt lárvák szívogatással károsítanak. Teljes
kifejlődésükig öt lárvastádiumon mennek keresztül.
Kora tavasztól késő őszig, egészen a fagyok
beálltáig aktívak. Évente akár 5-6 nemzedékük is
kifejlődhet.
Piros gyümölcsfa takácsatka
A Piros gyümölcsfa takácsatka is szinte minden
gyümölcsfa kártevője, így nem maradhatott ki a
listából. Az áttelelő peték csoportokba tömörülve
rendszerint a fa érdesebb részein jelentkeznek a fa
kérgén, vagy ágak mentén. A peték a rügyezés
időszakában jelennek meg. A fiatal takácsatkák
virágokkal és levelekkel táplálkoznak. A meleggel
egyidejűleg a takácsatkák száma is megnövekszik.
Évente akár 6-7 generáció takácsatka is megjelenhet,
számuk augusztusban lecsökken. A nőstények
augusztusban teszik le a telelő petéiket. Az atka
szívása nyomán káros enzimek jutnak a növénybe, a
szívás helyén elpusztul a klorofil, így a növények
nem tudnak fotoszintetizálni. A szívás helyén
fokozódik a párolgás, így a levelek súlya csökken.
Az így károsodott levelek idő előtt lehullanak. Az
atkának nincs szövedéke, a levél színén és fonákján
egyaránt károsít.
Lisztharmat
A lisztharmat fehér, lisztszerű bevonat a
sarjhajtásokon, a leveleken, a virágokon és a fiatal
terméseken, amely szinte bármelyik gyümölcsfán vagy
haszonnövényem megjelenik. Ez nem pusztán esztétikai
gond: a növény nem tud kellően fotoszintetizálni, a
fertőzött virágok morfológiailag megváltoznak, a
szirom-és a csészelevelek is megvastagodnak, a
sziromlevelek zöldesekké válnak, a porzók
összenőnek, a virágok elszáradnak és lehullanak. A
termés erősen károsodhat, bár a növény teljes
egészére nézve nem súlyos a kár, mégis a gyümölcs
piaci értékének csökkenéséhez vezet.
Monília
Visszatérő probléma a monília, amelyet szinte
minden kertész ismer valamilyen formában.
Jellegzetessége, hogy a sarjhajtások, a gallyak és a
termések is fertőződnek, a virágok és a fiatal
termések pedig megbarnulnak és elszáradnak. A
levelek, illetve a sarjhajtások elfonnyadnak, és a
megtámadott gallyakkal együtt elszáradnak. A
fertőzött helyeken gyakran indul be a mézgafolyás.
Monília ellen virágzáskor kell permetezni. Ez a
gombabetegség szinte minden gyümölcsöt megtámadhat.
Téli lemosó permetezéssel és az elhullott gyümölcsök
összeszedésével sokat tehetünk ellene.
Tűzelhalás
A tűzelhalás kórokozója egy súlyosan fertőző, a
kéreg alatt áttelelő baktérium, mely elsősorban az
almát, körtét, berkenyét támadja meg, és akár az
egész fa pusztulását okozza. A tűzelhalás ellen
nincs védekezési mód, a tünetek megjelenésekor a
beteg részeket azonnal el kell távolítani és
megsemmisíteni. A metszőollóval való terjedésének
megelőzése érdekében a hypos fertőtlenítés
mindenképpen szükséges.
Tóth Enikő
agrárszektor.hu
